A bolygó neve: Halál (Aliens, 1986)

A bolygó neve: Halál

(Aliens, 1986)

Amerikai akció sci-fi, 138 perc

 

 

 

A '80-as évek közepén, miután James Cameron megírta minden idők egyik legismertebb horrorjának, Ridley Scott Alienjének folytatását, ő ismét Sigourney Weavert hívta a főszerepre, aki azonban nem volt túl "segítőkész", a pénz ellenére sem akart kötélnek állni, s három feltétel megszabása után adta csak be a derekát. Ezt viszont nagyon jól tette, ugyanis nélküle aligha készülhetett volna el a filmtörténelem legijesztőbb idegen lényének története, és az egyik legnagyszerűbb második rész.

 

 

Gyakran tűnődöm el azon a látszólag egyszerű kérdésen, vajon A bolygó neve: Halál vagy a Star Wars V. epizódja a jobb folytatás, illetve jobb film. A Star Wars persze valószínűleg jóval nagyobb rajongótáborral büszkélkedhet, a legtöbb ember már csak azért nem szereti az Alien filmeket, mert űrhajós sci-fi rajongó ellenére - és azzal szemben, hogy az űrlények kinézete mai szemmel is határozottan mestermunka - horrorfilmként kellene tekintenie rá, próbálkozásaikat pedig azonnal feladják, mikor meghallják a "klasszikus horror" kifejezést. Mert ha klasszikus, akkor régi. Ha pedig régi, akkor nem lehet ijesztő. Legalábbis ő így gondolja. Aztán lehetne még felsorakoztatni az okokat:

 

 

2.: A Star Wars már a sorozat legelejétől fogva egy korhatár nélküli "hőstörténet", ha úgy tetszik, ami bárkinek képes szórakozást nyújtani, valamint sokat adott a mítoszteremtésre is, a szereplők kidolgozott háttértörténetére...

James Cameronnak - lévén, hogy ez már a folytatás, ráadásul eredetileg ez egy egyszerű, űrben játszódó slasher horror volt - nem nagyon volt lehetősége ilyenre, sci-fi horrorként pedig nem is állt volna jól ez a már-már meseszerű világ.

 

3.: ...s ebből következik a harmadik ok; míg A Birodalom visszavágban minden szereplőnek megvan a maga részletesen kidolgozott háttértörténete, szerepe, jelentősége, kvázi "csatája", addig A bolygó neve: Halálban csupán az Alienek és Ripley hadnagy ütközete van a középpontban, a többi szereplő a hagyományos slasher horror vonalat szolgálva, szép lassan elhullik.

 

 

Ezért ezt az összehasonlítást mindenképp a hatrészes saga nyerte. Legalábbis, ami a két filmsorozat népszerűségét illeti. Az Alien széria versenyeztetését - ami talán nem helyénvaló, de nekem szemet szúrt - a Terminátorral folytatnám, ugyanis mindkét franchise második része úgy lett sikeresebb, hogy eltávolodott az első rész műfajától (valamint hozzádobtak még pár igen jól megkoreografált akciójelenetet). Ha ilyen szemszögből nézzük, talán tényleg nem ártott volna az Alien világát kicsit kibővíteni. Persze Cameron próbálkozott az Alien királynő bevonásával, és kétségtelen, hogy ennél több újítás kockázatos lett volna. És nincs is szüksége rá.

 

 

 



 

Ironikus, hogy mind a Terminátort, mind az Alient James Cameron rendezte, így egyértelmű lehet, hogy a sikeres második rész titka általában a nagyobb büdzsé. Ez azonban nem mindig igaz, gondoljunk csak a több tucat részt megélt horrorokra, mint például a Halloween, a texasi láncfűrészes széria vagy a Péntek 13. című filmsorozat sorozatgyilkosa, Jason beleerőszakolása minél különbözőbb, néha egészen más műfajú filmekbe is. Ehhez tehát nemcsak pénz, hanem az első rész zsenialitásán felbuzduló rajongók és természetesen jó forgatókönyv is szükségeltetik.

 

 

A forgatókönyvvel pedig abszolút nincs probléma, a műfajtól való eltávolodása ellenére érezni lehet a feszült légkört. Cameron meghagyva az első rész főbb elemeit, úgy döntött, hogy egy robot karaktert is belevisz a filmbe, ami szintén feszültségforrás, gondoljunk csak A Nyolcadik utas: a Halál azon jelenetére, mikor Ripley hadnagyot egy, a legénységgel tartó robot bezárja. Mondanom sem kell, emiatt a hadnagy kapcsolata az androidokkal meghlehetősen romlott. Az viszont már kevésbé tetszett, hogy itt egy mindenét feláldozó hősként ábrázolnak egy ugyanilyen karaktert, eltüntetve ezzel a veszélyforrást és a rejtett társadalomkritikát, ami az első részben megvolt.

 

Az író egy pár jól ismert "a sötétben, egyedül" barangolós részt is belecsempészett, ráadásul egyet közvetlenül a finálé előtt, ami nagyszerűen állít kontrasztot a több száz Alien tojás és a rémisztő anyakirálynő, valamint a magában bóklászó Ripley és a rettegő kislány között. Itt aztán tényleg tudunk izgulni az életükért. A végső összecsapás az Alien és a hadnagy között pedig tényleg rendkívül izgalmas és minden egyes ebben rejlő lehetőséget kihasznál, a királynő addig nem pusztul el, míg az írónak el nem fogy az ötlete.