Sleepers - Pokoli lecke (Sleepers, 1996)

Sleepers - Pokoli lecke

(Sleepers, 1996)

Amerikai filmdráma, 147 perc
 

 

 



Lorenzo Carcaterra ismertette meg a világgal először történetét, mikor megírta a Pokoli lecke című, önéletrajzi ihletésű regényt,melynek hitelességét máig vitatják, mind a bíróság, mind pedig a javítóintézet vezetői, mondván, hogy ilyen perre soha nem került sor, a büntetés-végrehajtó intézet lakói között pedig sohasem szerepelt semmilyen Lorenzo Carcaterra és három barátja, valamint Sean Nokes nevű, szadista őrnek sem látták nyomát. Carcaterra azonban ragaszkodik a történet valóságalapjához, azt mondja, csupán a neveket és helyszíneket változtatta meg, s miután az intézet aktáit - mint az a filmben is elhangzott - hét év után megsemmisítik, könnyen lehet, hogy a film is igaz történetet tár elénk.

 

 

A film történetéről úgy döntöttem, nem írok semmit, ezt ugyanis mindenkinek magának kell látnia. Amit viszont tudni kell róla, hogy végülis két jól elkülöníthető, és jól elnyújott - de még véletlenül sem annyira, hogy unalomba fulladna - részből áll; mindkettő a Pokol konyhájában játszódik, csak épp pár évtized választja el őket egymástól. Az elsőben megismerkedhetünk négy jóbaráttal, akik nap mint nap csínytevéseken törik a fejüket, miközben saját bőrükön tapasztalhatják meg, mi a nyomor, a szegénység, az erőszak. Ez azonban még nem különösebben izgatja őket, talán fel sem fogják, s ők maguk is önként beszállnak vagy "csak" belekstolnak ebbe a mocsokba, ami az egyiküknek - pontosabban magának, Lorenzo Carcaterrának - könnyű pénzszerzési lehetőséget, másikuknak - agresszív nevelőapja jóvoltából - kórházba jutást jelent. Ám ami mindannyiuknak kijár, az életük leghosszabb éve a Wilkinson Javító-Nevelő Intézetben, ami nemcsak gyerekkorukat, de egész életüket megváltoztatja.

 

A film második felében folytatódik a négy barát története, akik már régóta nem látták egymást, sérelmeiket mélyen eltemették magukban. Nem meglepő módon persze, kettőből közülük nem lett tisztességes ember, akik egy szerencsés (vagy szerencsétlen ?) véletlen folytán megölik Nokest, az egykori fegyőrüket, a fiúk pedig végre lehetőséget kapnak, hogy nemcsak neki, hanem az intézet minden őrének egytől-egyig pokoli leckét adjanak a lelki gyötrelemből.

 

 

 

 

A film rendezője minden apró jelenetbe képes volt hihetetlen mennyiségű baljós hangulatot varázsolni, legyen szó akár a főszereplők televízióin keresztül ránk zúduló háborúról, az apáik által elkövetett, családjukkal szembeni fizikai erőszakról vagy a kövér boltos haverjuktól hallott tébolyult történetekről. Carcaterra szintén kegyetlenül játszik az érzelmeinkkel, van ahol feháborodásunkat vagy épphogy az együttérzésünket keresi. Néhol provokál, sokkol a rengeteg filmre vitt mocskos, szemét karakterrel, de annál többször fog a könnyünk hullani megrázó történetén. Azon a fiúén, aki menekülés közben még éppen hallja az öregember pisztolyának dörrenését, miután az megmentette őt két huligántól. Carcaterra talán nem is csak a film törénetével, hanem annak a mai napig tartó vitájával, hogy vajon igaz történet-e, kegyetlenül az arcunkba vágja, hogy mindenhol megbújhat egy undorító ember, legyen az sajnálnivaló, éhező családapa, vagy nagy tiszteletnek örvendő törvényszolga.

Az idősíkon ide-oda ugráló, de mégis végig lineáris maradó történet Martin Scorsese filmjeire emlékeztet, olyanokra, mint a Casino, a Nagymenők vagy A Wall Street farkasa, azzal a különbséggel, hogy a Pokoli lecke végig véresen komolyan veszi a témát. Nem mondom, hogy a film tökéletes - egy két feleslegesen túlnyútott rész azért akad a "második részben" - de elég közel van hozzá.

 

Értékelés: 90%