A texasi láncfűrészes mészárlás
(The Texas chainsaw massacre, 1974)
Amerikai horrorfilm, 80 perc
"Az egész családom húsban utazik."
Az eredeti, 1974-es A texasi láncfűrészes mészárlást sokan betegnek és kegyetlennek, aljasnak tartják. Ezt a megtekintése előtt nem értettem, merthogy egyrészt nem hittem volna, hogy egy kis költségvetésű, '70-es évek eleji film hogy lehetne ilyen brutális (pláne vizuális inger nélkül), másrészt pedig, hogy mit értenek "kegyetlen" alatt. És most, megnézve a filmet én is ezen a véleményen vagyok. Azt hittem, a Radírfejnél és főleg az 1932-es Szörnyszülötteknél nyomasztóbb filmet nem lehet csinálni. És... nem is! De a texasi láncfűrészes sorozat első darabja csupán egy hajszálnyira van tőlük.
Az irodalmi alkotások - mint tudjuk - és úgy általában a filmek három részre tagolódnak: bevezetés, tárgyalás, befejezés. Az első részével nincs is baj, a kellően hosszan elnyújtott, de Bőrpofa öccsének köszönhetően még így is beteg bevezetésben nem igazán találok kivetnivalót. Ezt - szerencsére - a főszereplők magánéletének hátterével sem próbálták meg a végtelenségig húzni. Aztán mikor embereink megérkeznek a vén, lepusztult texasi házhoz, a slasher horrorokhoz mérten elég gyorsan térünk át a "tárgyalás" részre az első ember lemészárlásával. Ez még ugyan korántsem negatívum, a hihetetlen gyorsan lezajló gyikosság, Bőrpofa gyors mozdulatai ényleg elég ijesztőek, ami nálam azért elég nagy szó, hiszen a klasszikus horroroknak (Az ördögűző, Halloween) én általában inkább belátom zsenialitásukat, mintsem, hogy valóban féljek tőlük. Ennél a filmnél azonban ez megtörtént.
Ám a filmet én nem igazán sorolnám a klasszikus értelemben vett slasher horrorokhoz, itt nem (csak) a gyilkos egyenkénti áldozatszedésének lehetünk szemtanúi. De visszatérve a "tárgyalás" részhez: amilyen hirtelen (direkt nema "gyors" szót használtam) feltűnik, olyan hirtelen el is tűnnek az emberek, s a film nagy részében már csak az utolsó túlélő küzdelmét figyelhetjük meg. Persze ez teszi különlegessé a filmet, én valahogy mégis hiányoltam azt a bizonyos "egyenként legyilkolom őket"-dolgot, persze szigorúan csak kreatívan megoldva. Így a tárgyalás gyorsan zajló befejezése - melynek talán az is a kevés áldozat is az oka, illetve az, hogy valóban egyedi módon a főszereplőkön kívül a gyilkosok egyetlen mellékszereplőt, pár percre feltűnő lakost sem mészárolnak le - mert ilyen nem tűnik fel a filmben - után felmerülhet a gondolat, hogy talán az az első húsz-huszonöt perc mégiscsak sok volt, vagy esetleg a rövid játékidővel, a mindössze alig 80 perccel van probléma?
Összességében azonban a film egy igen egyedi darab, ami felrúgja a sorozatgyilkosos horrorok szabályait (amik ugyan akkor még nem is léteztek, de így visszatekintve tényleg nagyon kilóg a sorból), bár örültem volna neki, ha a film egy kicsit még "kegyetlenebb", azaz ha a kilátástalanságot fokozandó, mutattak volna egyet-kettőt a texasi lakosokból, akiket Bőrpofa családjának tulajdonságaival ruháznak fel. Ezt a kis társadalomkritikát elviseltem volna, mert a megismert gyilkosokban is ott vannak a legalapvetőbb gonosz emberi tulajdonságok is - az egyszerű, suttyóparaszt viselkedéstől a csalódott dühig, amit Bőrpofától láthatunk megnyilvánulni a film legvégén-, valamint külön érdekesség, hogy a horror, amit az egyik legbrutálisabbnak tartanak a filmtörténelemben, nem végződik rosszul - de nem is kifejezetten happy end. Ezek teszik igazán különlegessé a texasi láncfűrészes mészárlást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése