Wallace és Gromit - A nagy sajttúra (Wallace & Gromit: A grand day out, 1989)

Wallace és Gromit - A nagy sajttúra

(Wallace & Gromit: A grand day out, 1989)

Brit animációs rövidfilm, 22 perc

 

 

Egy filmes álmokat dédelgető brit fiatalember, Nick Park megannyi jegyzetfüzetének rajzaiból és storyboardjaiból kezdte el készíteni 1982-ben az első gyurmafilmjét, mely 2008-ra már megélt négy kisfilmet és egy mozifilmet, s valamennyit Oscar-díjjal jutalmazták. A projekt nem haladt olyan gyorsan, mint várta, nem is csoda, hiszen akkor még egyedül formázta a szereplőket, s a végtelen hosszúra elnyúló munkafolyamatáról ismert stop motiont is egyedül készítette. Épp ezért a teljes rövidfilmet csak hét évvel később mutatták be, amire Nick Park a szintén '89-es Creature Comforts (Magyarországon kismillió címe van) című rövidfilmjéért már magának tudhatott egy Oscart és egy Brit Akadémia díjat. A nagy sajttúra "csak" az utóbbit zsebelte be, de... engem speciel nem érdekel, ez a film akkor is jó.

 

A történet elég szürrealisztikus, egyrészt ebben rejlik a bája: egy kétbalkezes feltaláló, valamint hűséges kutyája - melyről számtalanszor kiderül, hogy több esze van, mint gazdájának - szabadnapjuk előtti estéjén a katalógusokat bújják, mert nem tudják eldönteni, hova menjenek nyaralni. Brit szokásokhoz híven persze eljön a délutáni tea ideje, melynek során kiderül, hogy a - későbbi filmekben is nagy "szerepet játszó" - két főhősünk kedvence, a Wensleydale sajt elfogyott, s mivel anélkül lehetetlen az ötórai tea, úgy döntenek, hogy a legkézenfekvőbb, legegyszerűbb megoldást választják: építenek egy űrhajót, meg a pincéjükben egy kilövőállomást és felrepülnek a Holdra, mivelhogy az sajtból van.

 

Már ennél a sajt-és-keksz-nélkül-nincs-ötórai-tea dologból érezni lehet, mennyire tipikus angolok, s az alkotó ezt direkt ki is használta; eleget tett az összes sztereotípiának, amelyek a briteket sújtják, s végigvitte ezt az egész filmen, Wallace naiv, nemtörődöm viselkedésével, és a kutyája Gromit cinizmusával, aki annyira zseniálisan van meganimálva, hogy a puszta szemöldökének mozgatásával - merthogy sem szája, sem ráncai nincsenek - megtudjuk, mi jár a fejében. Emellett továbbá - mint azt Nick Park egy interjújában mondta - a sikerük abban is rejlik, hogy egyebeket illetően is "angolok" maradnak a szereplők: nem játszák túl a humort, finoman bánnak vele, emellett a szereplők udvariassága, beszédstílusa is rendkívül szerethetővé, igazi családi élménnyé teszi a Wallace és Gromitot, mindazok ellenére, hogy a viccek tényleg nem úgy találnak be, mint mondjuk egy csetlő-botló Chaplin film esetében, s a cselekmény sem túl bő. Ám ami ennyire visszafogott, családias hangulatú és gyurmafilm ellenére elképesztően igényes, azt nem lehet nem szeretni.



Értékelés: 85%