A Jedi Visszatér
(Star Wars: Episode VI - Return of the Jedi, 1983)
Amerikai sci-fi, 133 perc
A Star Wars klasszikus szériája 1983-ban végéhez ért A Jedi visszatérrel. Lehet persze sokmindenről vitatkozni a filmmel kapcsolatban. Annak ellenére, hogy a film nem hozza a két előző rész színvonalát, vajon rossz film-e (Nem.), illetve, hogy a franchise rajongói ennek ellenére miért nem látják meg benne a hibákat. Ha egy fanatikustól megkérdezzük, miért ez a legkevésbé sikerült rész a régi trilógiából, valószínűleg kitérnek a válasz elől, vagy azt mondják, hogy pusztán azért szeretik A Jedi visszatértet a legkevesebben, mert hiszen a IV. epizód volt az egész atyja, ami elsőként tárta fel nekünk ezt a világot, az V. pedig sokak szerint a legjobban sikerült rész, így már csak ez maradt. Vagy egyszerűen csak lehurrogják a fejünket. Ennek ellenére azonban szép számmal vannak olyanok is, akik ezt tartják kedvenc epizódjuknak és ezt részben meg tudom érteni. Részben.
Elvégre itt is akadnak szép számmal ominózus jelenetek, ott van például a birodalmi lépegetők elleni harc az Endor bolygón, amikor az Uralkodó megmutatja hatalmát, ismét egy igen jó fénykard-párbaj, satöbbi. De csak egy kicsit kell mélyebben leásnunk és rájövünk mennyi apróbb, vagy épp elég szemetszúró hibája van a filmnek.
A saga ezen epizódjában az események három szálon futnak:
1.: Han Solo és Leia az Endor bolygón tizedelik a birodalmiakat a Wookie-k és más társaik segítségével;
2.: Lando Carlissian a Millenium Falcon pilótájaként megpróbálja ismét felrobbantani (direkt nem a "levegőbe repíteni" kifejezést használtam) a Halálcsillagot;
3.: Luke pedig apjával készül végső csatát vívni az Uralkodó társaságában.
És a kulccszó itt rejlik: "készül".
A második rész többek között a cselekmény összetettségének fejlődése miatt is lett ilyen élvezhető mozi. Míg az egyik oldalonott volt Han Solo és csapata, akik zseniálisan megírt jelenetekben próbálták meg lerázni és elpusztítani a birodalmiakat, addig a másik szálon Luke karakterfejlődésének vagyunk szemtanúi, megismerve ezzel egy másik érdekes, összetett, de igen humoros szereplőt is, azaz Yodát. A VI. részt nézve viszont megtudhatjuk, hogy ez a "karakterfejlődés" nem éppen a legszerencsésebb irányt vette fel, mert míg Luke az ötödik részben Obi-Wan kérésére utazik a Dagobah rendszerbe, itt egyszerűen csak kedvtelésből, barátait pedig otthagyja a birodalmiaknak. Szép. A film további részében pedig az immáron teljes kiőrlésű jedi lovag tehetetlenül szemléli Vader hajójáról, amint barátait felzabálják a sötét oldal csillagrombolói. Lássuk be, így ez a cselekményszál máris unalomba fulladt. Eme epizódban a jedi ezen útjának nem sok értelme volt azon kívül, hogy apjával való végső párbaját hivatott előkészíteni egy egész filmen keresztül. A Dagobah rendszerbe történt kiruccanása pedig csupán a fórgatókönyvírói ötlethiány terméke, merthogy valamiképp el kellett, hogy szakadjon a többiektől.
Az Endor bolygón futó történettel - ami a második szál a történetben - alapjában véve nincs bajom, de azért kár, hogy Luke imént említett jelenetei miatt ezúttal nem tudott bekapcsolódni Solóék történetébe, ahogy azt tette A Birodalom visszavágban, létrehozva ezzel egy igen összeszedett befejezést.
Aztán ott van még az űrcsata. Lando Carlissiant az előző részben egy segítőkész, viszont gyáva, viszont áruló embernek ismerhettük meg, aki kényszerből ugyan, de feladta barátait Darth Vadernek és seregének (s ha jobban belegondolunk, gyakorlatilag ő teremtette meg a hatodik rész alapkoncepcióját, hiszen neki köszönhető, hogy Han Solót elfogták és lefagyasztották). Az írók valószínűleg őt voltak hivatottak jobban megszerettetni a nézőkkel, mikor kitalálták, hogy másodjára ő fogja felrobbantani a Halálcsillagot. Az egyébként kicsit zavart, hogy ismét ilyen könnyen meg lehetett semmisíteni egyetlen lövéssel, de az azért tetszett, hogy új "járatot" terveztek neki.
Mindenesetre az ötlet, hogy Lando legyen a hatodik rész szőke hercege, engem személy szerint inkább eltántorított. Egy ember, akit csak az előző felvonás felétől kezdve ismerünk, egyszercsak megmenti a galaxist - ugyanaz a helyzet, mint az első két Alien film androidjaival. Talán merész ötlet lett volna, de miután megtudtuk, hogy Leia hercegnő Luke Skywalker testvére, én inkább vele pusztíttattam volna el a Birodalmat, csak hogy nyomatékosítsam a tényt. Ha belegondolunk, ez sem lett volna rossz megoldás; Darth Vader fia győzelmet arat felettte, míg lánya elpusztítja birodamát, s ezzel a családi drámát is némiképp ki lehetett volna hangsúlyozni.
A cselekmény összetettsége
A film nézése közben, elmerülve igencsak meglepő lehet,de a film cselekményének szerkezete is kissé megváltozott. Amint azt már kitárgyal(tam)tuk, az, hogy Luke szinte teljesen értelmetlenül elszakad a többiektöl, kivonja őt a film konfliktusának jó része alól, miközben ő egy csillagrombolón utazva néz ki a fejéből. S mivel visszatérni csak a legvégén bekövetkező fináléra fog, ezért az egészet nem nevezhetnénk annyira lineárisnak, mint az elődjét, ahol a film végén Luke összetalálkozik a többiekkel, s együtt menekülnek. Nem, itt, A Jedi visszatérben mindenki elvégzi a saját feladatát, megvárják, míg a másik is végez, majd mind összegyűlnek az Endorra, hogy megtartsák az after party-t. Alapjában véve nincs semmi gond azzal, hogy megpróbál elszakadni elödjeitől, és ezúttal (majdnem) minden szereplő megkapja a saját csatáját, hogy a befejezésre érvényesülhessen. Ez egy gyönyörű happy end. De nem biztos, hogy csak azért, mert az írók eszébe jutott, és még nem csinálták meg, muszáj elszakadniuk az eredeti, jól bevált recepttől. A gond itt az, hogy pontosan tudjuk, mikor ér véget a cslekmény, mert mindenki végső célját ismerjük. Lando Carlissiannak, a Halálcsillag felrobbantása, Luke-nak szembeszállni az apjával, Solóéknak pedig gondolom kiírtani minél több birodalmit és túlélni az Endoron az ewokok segítségével. A Birodalom... - mal ellentétben tehát ahol nem tudhattuk, mikor zárul le pontosan a sztori, itt pontosan látjuk előre. Lehet, hogy egy utolsó résznél ez így természetes, de így is kicsit unalmas. Hiszen hiába zárják le egyértelműen a végét, tudjuk, ha van elég pénzhajhász, akkor lesz folytatás (és mint tudjuk, lesz is...).
Maaaaciiii...!!!
Természetesen nyilván mindenki hallotta (vagy tapasztalta, vagy ő maga is utálja), mennyire megosztotta a közönséget a kis szőrös wookie nevezetű lények beemelése a hatodik részbe. Ez tulajdonképpen az első Star Wars karakter, ami valamilyen másik akció vagy kalandfilm szereplőjének átültetése "csillagok háborújás" környezetbe és külsőbe. Jelen esetben ezek a kalandfilmeknél gyakran felbukkanó bennszülöttek. Az alkotók ezt vették alapul, majd gondoltak egyet, és az amúgy általában ijesztőnek tűnő filmszereplőket kis bolyhos szőrpamacsokként ábrázolták. Én nem tudom, mi bajuk volt az ewokokkal a legtöbb rajongónak - ezt úgy értem, hogy TÉNYLEG nem tudom, mert nem olvastam utána - de leginkább az lehetett az oka, hogy - nézzünk szembe a tényekkel - a franchise legtöbb (értsd: összes) rajongója férfi, akik nemigen hatódtak meg egy ilyen agresszív bennszülött láttán. Ezen kívül azonban nekem volt más bajom is velük. Persze, a hangjuk is idegesítő, meg az arcuk se a legszebb, de van itt más. Ezek a ewokok egyszerű mellékszereplők, akik az Endor bolygón játszódó jelenetekhez adták meg a megfelelő atmoszférát, ahogy valamelyikük folyton ott lapított a susnyásban. Csakhogy ezeket az intergalaktikus ősembereket pár pillanat alatt szinte főszerep státuszba hozták fel. Elég kockázatos egy még be nem mutatott fajt ilyen erőteljesen szerepeltetni.
Szóval, hogy ez egy rossz film lenne? Nem. Rossz STAR WARS film? Egyáltalán nem. Csak hát az elvárások, meg az apró hibák, amik bár tényleg aprók, de elég sok van belőlük.
